„Mi lehet az, ami alkotásra ösztönzi az embert? És mit jelent maga az alkotás? Játék, szenvedély, elhivatottság? Ki készíti a fényképeket, a fotós, vagy az élet véletlenszerű pillanatai? Ki az, aki a geometrikus tér elemeket megkomponálva épp az aranymetszésbe komponálja a vízbe ugró alakot? És vajon hány tanulmányokkal, gyakorlatokkal eltöltött év kell ahhoz, hogy megfogalmazódjon ez, a véletlen alkotta vizuális harmónia?
Tamási Imre fotói láttán talán kicsit közelebb kerülünk a megoldáshoz. Itt valóban minden a pillanat tört része alatt történik és lényegtelen, hogy ki hány évet töltött el gyakorlással, ha nincs meg benne egy erős vizuális stílus, nem lesz képes megfogni azt a momentumot.”

„Az alkotói nyitottság akkor is működik, ha lehetőségek hiányában csupán fejben fényképez a fotós. Ha nincs idő a hétköznapok sodrásában a megvalósításra, csupán az emberi memória tárolja a végtelen számú átélt fényképet. Tamási Imre esetében is ezt látjuk, és ez így van rendjén.
A kiforrott stílus ott rejtőzik minden képében, az első fényképezőgép, a roll filmes Yashica hangulata minden kompozíciójában. Az idő ebben a tekintetben lényegtelen az alkotás vágya előbb-utóbb utat tör magának.”

– Mucsy Szilvia – fotóművész